El voltam határozódva, tényleg, és az analógról elektromos cigarettára való átszokás szinte már túl könnyedén is haladt, 'zenkét év masszív láncdohányzás után, legalábbis hittem volt merészen, az első traumáig, mégpedig, hogy bár elképesztő micsoda új dimenziók nyílnak meg az orrod előtt, érted, ami akár még pozitív is lehetne, nagyon szép illúzió, komolyan, de én most spec' arra gondolok, hogy ezen dimenziókban a szájszag többé már nem csak szimplán szájszag tud és akar lenni, hanem az intenzitásbeli különbségeken túl, milliónyi árnyalatú komponenssel rendelkező aromák csodálatos és legalább annyira pusztító elegye, egy kegyetlenséget nem mellőző orvtámadás az érzékelés ellen, amit olykor jobb volt a nem érzem, ergo nincs is szintjén tartani, hinni és remélni, és a felfedezés, hogy de, márpedig minden irreálisnak tűnő eleme ellenére is van, a valóság ragacsos talaján is létezik fokhagymás kávéval, valamint állott lábszaggal, alvadt vérrel és záptojással nyakonöntött savanyútejes-pálpusztais-halkonzerves szájszag, átmelegítve egy-egy beszélgetés idilli atmoszféráját, (és itt már érzed, hogy törvényszerűen bele fogsz bukni a hatalmas elhatározásodba) mert érted, ténylegesen VAN, nem csupán gyermeteg szinesztéziák homályos képzavarként élt a fejedben a perverz elképzelés, és ez barátom, ez a létjogosultságot nyerő tény egy olyan legyűrhetetlen erővé, egy olyan magával ragadó ős-ingerré érik benned, amely az elhárító mechanizmusaidat maximumra kapcsolva, pokoli kínjaid enyhítése érdekében, boldog megnyugvással gyújt neked egy szál cigarettát. Meg még egyet.